Gere Dávid Márk

Üdvözlöm honlapomon! Ez nem egy szuper honlap. Ez egy hírforrás tőlem. Csak egy egyszerű forrás...

A bűnbeesés és az emberi bűn

Tudjuk, hogy van olyan, hogy hibázunk, de mi is az a bűn valójában? Talán természetes volna, csak azért, mert mindenkivel előfordul? Hajlamosak vagyunk elhárítani saját bűneink felelősségét azzal, hogy a bűn általánosságára hivatkozunk. Vagyis, hogy „mindenki követ el bűnt”, akkor ez természetes, hogy én is. De mit szólnánk hozzá, ha egy gépünk szinte új korában elromlana, elvinnénk a szervízbe és azt a választ kapnánk, hogy „mindegyik elromlik”. Nemde felháborodnánk?

Isten tökéletesnek teremtett bennünket. Az, hogy nem vagyunk most azok, azt csakis a rossz döntéseinknek köszönhetjük. Elméletileg lehet hiba és bűn nélkül élni. Minden bűnünk mögött ott húzódik a saját döntésünk, amivel belesodródtunk a rosszba vagy nem akartuk kikerülni azt. Mert hiszen szabadok vagyunk.

A Biblia egy történettel meséli el, hogyan lett bűnös az ember és mi a bűn. Talán ismerjük, de elevenítsük fel (Teremtés könyve 3. fejezet):

„¹A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” ²Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. ³Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” ⁴Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. ⁵Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” ⁶Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. ⁷Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.”

Figyeld meg, milyen ravaszul közeledik a Sátán, aki a történetben kígyóként jelenik meg! Már akkor is hazudik, amikor kérdez: „Valóban mondta, hogy nem ehettek a kert fáiról?” Máris felkelti az ember figyelmét, mert annyira nyilvánvalóan hamisat állít. Ez kellett ahhoz, hogy az ember szóba álljon vele, különben valószínűleg elkerülte volna. Az asszony válaszol, itt azonban már nem mond neki ellent az ördög, hogy ne legyen az emberben ellenállás az irányába és rögtön elhiggye, hogy nem fognak meghalni. Mivel addig a halálról semmit nem tudtak, ezért az Ördög hamar behúzta a csőbe. A jó és rossz tudás megismerése csábít, vonzónak tűnik olyannak lenni, mint az „istenek”. Mindkét ember elfelejtkezik Isten szeretetéről, amivel azt kérte, hogy ne egyenek a Jó és rossz tudás fájáról. Miért nem jelenik meg itt azonnal Isten és akadályozza meg az ember rossz döntését? A válasz nagyon egyszerű: nem akarja elvenni az ember szabad akaratát! Nem volna szép és jó életünk, ha nem szabadon dönthetnénk.

Az ember tehát elcsábult, elhitte, hogy olyan lehet, mint Isten, az ő helyébe léphet és hogy ennek nem lesznek rossz következményei. De lettek.

Máris „felnyílt a szemük és észrevették, hogy mezítelenek”. Tehát azonnal elkezdték észrevenni a különbségeket, azt, amiben a kettejük teste különbözik, ahelyett, hogy azt látták volna továbbra is, ami összeköti őket. Azután védtelennek is érezték magukat, megszégyenültnek, kellemetlen helyzetben voltak. Ez az, amit a „mezítelenség” szóval jelöl a Szentírás.

Ez a kellemetlenség akkor fokozódott igazán, amikor megjelent az Úr:

⁸Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. ⁹De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?” ¹⁰Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.”

Soha nem volt még arra példa, hogy az embernek félnie kellett Istentől! Lám, ezt tette a bűn! A bűn gyümölcse, hogy az ember nem barátja az Istennek, hanem félnie kell Tőle.

 ¹¹De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” ¹²Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.”

Milyen érdekes, hogy az ember azonnal hárítani akarja a felelősséget! Annyira fél, hogy rögtön bemártja a társát, akit egyébként szeret…

 ¹³Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” ¹⁴Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. ¹⁵Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” ¹⁶Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” ¹⁷Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. ¹⁸Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. ¹⁹Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” ²⁰Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.

Ezek tehát a büntetések. De valójában egyik sem olyan, amit Isten mért az emberre, hanem minden abból fakad, hogy az ember tudni akarta a jót és a rosszat. Eddig csak a jót ismerte, most már a rosszat is meg kell tapasztalnia. Az asszony számára az egyik büntetés, hogy a legnagyobb öröm, a gyermek szülése egyúttal komoly fájdalommal is jár, a másik, hogy míg vágyik arra, hogy a férfi igaz társa legyen, az sokszor inkább visszaél az erejével és uralkodni próbál vagy éppen uralkodik is rajta.

A férfi is megtapasztalja a rosszat életében. Keményen kell küzdenie, hogy legyen megélhetése, sokszor sokkal több energiát kell az élet feltételeinek fenntartására fordítania, mint amennyi kényelmes volna.

Ne gondoljuk azonban, hogy ezek a bajok ténylegesen csak egyik vagy másik nemnek szólnak. Így fejezi ki a Szentírás, de valójában a teljes emberi nem öröksége a bűnért járó büntetés: a kiszolgáltatottság, a fájdalom, a nyomor, a betegségek és végül a halál. Mindez azért, mert az ember Isten helyébe akart lépni, meg akarta ismerni a jó mellett az addig ismeretlen rosszat is.

Lássuk, mi az Isten válasza:

 ²¹Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. ²²Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” ²³Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. ²⁴Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Minden, ami eddig jó és szép volt, most elromlott. Véget ért az örök élet lehetősége, állandósult a kiszolgáltatottság. Ez azonban szörnyű. És Isten nem akarja, hogy az ember ennyire szenvedjen. A bőrből készült ruha szép szimbólum: ápol, betakar, megvéd, oltalmaz. Isten jele, hogy ő továbbra is szeret. Egyetlen teremtmény sem hord alapból ruhát ezen a világon, csakis az ember.

Sokáig ez nem maradhat így. Emlékszel? Isten azért teremtette a világot, hogy közölje szeretetét. Akkor most fogadja el, hogy ez így a szabad akarat miatt csődöt mondott? Dehogy. Megígéri, hogy alkalmas időben orvosolni fogja ezt a helyzetet.

Sok időnek, nagyon sok időnek kell eltelnie, de egyszer csak megérkezik a Megváltó! Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nekik!

Kérlek, készítsd el a tesztet és utána ellenőrizd le magadat! Ha valamire nem jó választ adtál, gondold végig, hogy miért az a jó, amit a feladatlap kijelöl. És persze, kérdezz bátran, ha valamit nem értesz!

Feladtok a bűnbeesésről és következményeiről

Jó munkát!

Márk atya