Gere Dávid Márk

Üdvözlöm honlapomon! Ez nem egy szuper honlap. Ez egy hírforrás tőlem. Csak egy egyszerű forrás...

Az Egyházról

A bérmálás szentsége által a bérmálkozott ember az egyház felnőtt tagja lesz. Ez felelősséggel, kötelességgel és jogokkal jár. Ezért ebben a részben most áttekintünk néhány fontos tudnivalót az Egyházról.

Az Egyház legfőbb küldetése, hogy Jézus tanítását hirdesse az egész világon. Ezt a küldetését – ahogy ez a Szentlélekről szóló részben már előkerült – pünkösd napján kezdte meg. Pünkösd napján Péter apostol előlépett és elkezdett beszélni Jézusról a ház előtt összegyűlt hatalmas tömegnek. Az eredmény óriási volt, aznap mintegy háromezer ember megtért.

Az egyház lényege szerint egy, vagyis Jézus egy közösséget alkotott, melynek vezetőjéül Péter apostolt határozta meg és az apostolokat tette ennek a közösségnek az oszlopaivá. A történelem során az egyházi közösség sajnos több részre szakadt. Ez emberi hiba, amelynek helyrehozatala mindannyiunk kötelessége: minden kereszténynek kötelessége keresni azokat a pontokat, amelyek tanításban, fegyelemben (szokásokban, jogban, formákban) összekötnek bennünket és amennyire lehet megvalósítani az egységet. Mivel a közösségek tanításban is eltérnek, ezért ez a hittudósok számára különös feladatot jelent. Vagyis a hittudósok (teológusok) különösen is dolgoznak azon, hogy az egység majd -ha lehet- újra megvalósuljon. Számunkra, katolikusok számára biztonságot ad, hogy mi annak az egyházfelekezetnek vagyunk tagjai, amelyiknek Péter apostol utódja, a római pápa a vezetője. Így lényegében a mi közösségünktől szakadtak el a többi egyházfelekezetek. Ebben azonban minden közösségnek, nekünk is volt, illetve van felelősségünk. Így annak megfogalmazása, hogy a katolikus egyház az „eredeti” nem járhat a többiek elítélésével.

A katolikus egyház is több részből tevődik össze. A legtöbb katolikus római katolikus, vagyis latin rítusú, a latin egyház szokásaival és rendjével. De ugyanígy egészében hozzánk tartoznak (és nem egy másik egyház tagjai) a keleti katolikus rítusú közösségek. Ilyen közösség Magyarországon a görögkatolikus egyház. Kicsit más szokásokkal és renddel, de ugyanúgy katolikusok ők is. A legszembetűnőbb különbség közöttünk az ünnepek és a böjti rend, valamint, hogy kereszteléskor rögtön bérmálják is a gyermekeket, illetve nős embereket is pappá szentelnek, azaz a papoknak családjuk van. Mindezek mellett viszont egy egyházi közösségben élünk velük a pápa vezetése alatt.

Az egyház lényege szerint szent. Ez a szentség a küldetésére és az igehirdetésére vonatkozik. Az egyház tagjai sajnos nem feltétlenül szentek, az a tapasztalatunk, hogy mindannyian igen könnyen követünk el bűnt. A szentség tehát nem az emberi tagjaira vonatkozik, hanem a mondanivalójára és az eredményre, amit a munkálkodásával, az igehirdetésével és a szentségek kiszolgáltatásával elérhet. Az egyház intézményes feladata a liturgia (ünneplés), a szeretetszolgálat (az elesettek felkarolása), a tanúságtétel (Jézusról) és a közösségalkotás. Ez a feladatcsomag szent, tőlünk, emberektől függetlenül, mert Isten teszi szentté. Mi, az emberi tagok lehetünk ennek a szentségnek megmutatói, ha jól tesszük a dolgunkat, és lehetünk -sajnos- eltakarói is, ha nem jól tesszük a dolgunkat.

Az egyház lényege szerint katolikus. A katolikus szó egyetemest jelent. Vagyis a katolikus egyháznak a földkerekség minden népe felé van küldetése és minden nép keresztény tagjait igyekszik összefogni. A katolikus egyház nem egy regionális egyház, azaz nem egy nép vagy egy embercsoport tagjait fogja össze, hanem mindenkit, nemre és fajra tekintet nélkül.

Az egyház apostoli. Azaz Jézus akarata szerint az apostolok és azok utódjai, a püspökök kapták meg a küldetést, hogy az egyháznak meghatározó tagjai (oszlopai) legyenek.

A katolikus egyházat Péter apostol utódja, a római pápa vezeti, ebben segítségére vannak a világegyház összes püspökei.

A világegyház egyházmegyékből épül fel. Minden egyházmegye élén egy püspök áll, akit a római pápa választ és nevez ki. Az egyházmegye püspöke a római pápának tartozik felelőséggel az egyházmegyéjéért.

Az egyházmegye önálló részegyház, ami azt jelenti, hogy a püspöke vezeti, ő határozza meg a helyi egyház gyakorlati teendőit, ő osztja be a feladatokat és gondoskodik az egyháztagok megfelelő lelki ellátásáról. Az egyházmegyében a püspök segítésére diakónusokat és papokat választanak ki és szentelnek fel. Ezek a szent szolgálattevők az egyházmegye alkotórészeivé válnak, vagyis kötődnek az egyházmegyéjükhöz. A felszentelést csak püspök végezheti, a diakónus és pap felettese viszont annak a részegyháznak (egyházmegyének) a vezetője lesz, ahová tartozik.

A diakónusok többféle feladatot kaphatnak a püspöktől. Ezek lehetnek a szeretetszolgálattal vagy a hit hirdetésével kapcsolatosak, lehetnek az egyház világi működésével kapcsolatosak és lehetnek liturgikus feladatok is. Diakónusnak nős embereket is fel lehet szentelni. Sőt, azok, akiket állandó diakónusi szolgálatra szentelnek fel, többnyire családos, kipróbált emberek.

Papokat a nőtlen diakónusok közül választanak és szentelnek fel. Így akik papnak készülnek, azokat nőtlenként szentelik fel a diakónusi szolgálatra és ezt a szolgálatot önállóan csak átmenetileg végzik, amíg pappá nem szentelik őket. A papok legfőbb küldetése a szentmise bemutatása és az egyházmegye kisebb közösségeinek (jellemzően, de nem kizárólagosan) a plébániáknak a vezetése, illetve ezen közösségekben végzett lelkipásztori, szentségkiszolgáltatói munka.

Az egyházi rend szentsége (közismert nevén papság szentsége) három fokozatból áll. Az egyes fokozatokat sorban lehet felvenni és mindegyik kiválasztáson alapul. Tehát ha valaki szeretné felvenni, az még nem elegendő. Kell, hogy a püspök vagy a pápa kiválassza erre a szolgálatra az illetőt. Az első fokozat a diakonátus, a második az (áldozó)papság, a harmadik pedig a püspökség.

A diakonátusra és a papságra az a püspök (vagy vele egy jogi kategóriába eső egyházi vezető) választhat ki egy megbérmált férfit, aki a maga részegyházába (egyházmegyéjébe) szeretné szolgálattevőnek felvenni az illetőt. Magát a szentelést bármelyik érvényesen felszentelt püspök, de csakis püspök végezheti.

A püspöki rendbe a pápa választ felszentelt papot. A pápai rendelkezés birtokában a püspöknek kiválasztott papot a világegyház bármelyik három püspöke együtt szenteli fel. Azért van szükség három szentelő püspökre, hogy az apostoli folytonosság biztosan meglegyen. A kézfeltétel, amellyel megkapják a püspöki szolgálatot, Jézustól ered. Jézus átadta az apostoloknak, az apostolok pedig továbbadták, illetve utódaik ma is így adják tovább. Minden püspök szentelésben kapott kézfeltétele visszavezethető Jézusra.

És ezzel az apostoli kézzel érkezik hozzánk a bérmálás szentsége is…

Az egyházban vannak még kiemelt feladatok, amelyet felszentelt szolgálattevők végeznek. Ezek közül néhány fontosabbat említek meg.

A bíborosok a pápa tanácsadó testülete, akik a pápát a világegyház kormányzásában segítik. A pápa halála vagy lemondása esetén a bíborosok testülete választja meg -titkos szavazással- az új pápát. A bíborosok testületének tagjai püspökök.

A helynökök a püspök segítői az egyházmegye kormányzásában. A helynök lehet püspök (ekkor segédpüspöknek hívják) és lehet pap is.

A püspök imádkozó testülete a kanonoki testület, tagjai a kanonokok.

Az egyházmegyéket fel lehet osztani főesperesi, azon belül esperesi kerületekre. Ezen kerületek felelőse a főesperes vagy az esperes.

Az egyházmegyéknek mindig vannak plébániái, amelyek a helyi közösségekben gyűjtik össze a katolikusokat. Vezetője a plébános, segítője lehet a káplán és a lelkész.

A papi rendeken kívül még több szolgálattevő is tevékenykedik az egyházban. Ilyenek a felolvasók és az akolitusok, akik a szentmise során kapnak szerepet, a sekrestyés (a templomok felőse), a kántor (énekes), a katekéta (vagyis hittanár), a tanácsadó testületek tagjai, a karitász csoportok (az egyház hivatalos szeretetszolgálatának helyi csoportjai) tagjai. Számos lehetőség mutatkozik ezeken felül is arra, hogy mindenki megtalálja a helyét és a maga szolgálatával segítse, gazdagítsa az egyház működését.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a papság mellett a másik olyan szentség, amely az emberi szolgálatot áldja meg és segíti, nem más, mint a házasság. Mert a házasság szentsége a család szentségének megalapozója, a nő és a férfi szerelmének Isten által történő megáldása és gyümölcsözővé tétele. A házasság egy nő és egy férfi holtig tartó Isten előtt kötött szövetsége, mely természete szerint gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, s melynek célja, hogy az így megszülető család tagjai eljussanak az üdvösségre. A házasság ezért természete szerint felbonthatatlan, mert stabilitása éppen abban rejlik, hogy a felek halálukig hűségesek maradnak egymáshoz. Sajnos korunkban gyakran mégsem sikerül fenntartani ezt az eszményi állapotot. Ennek ellenére a házasság lényege korunk nehézségei miatt mégsem változhat meg. Még akkor is ki kell tartanunk az eszmények követése mellett, ha ez komoly feladatot jelent a házassági szövetségek megőrzésével, segítésével kapcsolatban. Mindenkinek az az érdeke, hogy a házassági kötelékek stabilak és tartósak legyenek, s ha ez nem sikerül, akkor az mindenki számára veszteség. Mindazonáltal sohasem ítél el senkit az egyház, mindenki számára igyekszik optimális segítséget nyújtani, ha kapcsolati élete válságba kerül.

Az egyház életének középpontja a szentmise, így legfontosabb feladata, hogy a szentmisét bemutassa. Korábban már volt szó arról, hogy Jézus azt adta utasításba, hogy „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ezért ez a legfontosabb. A misében látjuk, hogy mit tett értünk Jézus, ott tudunk vele találkozni az oltáriszentségben, ott halljuk a szentírást hivatalos magyarázattal és ott tudunk részt venni leginkább az egyház közös imádságában. Szentmise minden nap van, ez alól csak a nagypéntek reggeltől nagyszombat estig tartó időszak a kivétel. A szentmisén való jelenlét vasárnap és az úgynevezett parancsolt ünnepeken kötelező. A nem vasárnapra eső parancsolt ünnepek a karácsony napja (szentestével együtt), újév (december 31 estétől január 1.), vízkereszt (január 6.), Nagyboldogasszony ünnepe (augusztus 15.) és Mindenszentek ünnepe (november 1.).

Az egyházban a püspökök, papok és diakónusok, valamint a szerzetesek minden nap imádkozzák a zsolozsmát. A zsolozsma himnuszokból, zsoltárokból és olvasmányokból, valamint könyörgésekből álló liturgikus imádság, mely minden napra kicsit más. Felemelő úgy imádkozni, hogy tudom, amit én imádkozom, ugyanezt a világ másik végén egy másik pap a saját nyelvén szintén imádkozza. Ezáltal a zsolozsma az egyház egész világot átszövő imádsága minden nap.

Az egyházi ünneplés rendjét a liturgikus esztendő szabályozza. Az évnek három nagy ünnepe van, karácsony (Jézus születése), húsvét (Jézus feltámadása) és a pünkösd (A Szentlélek eljövetele). Ezek köré szerveződik a liturgikus esztendő úgy, hogy minden ünnepnek van egy előkészületi és egy ünneplő szakasza. Az első rész a karácsonyi ünnepkör, melyben az előkészületi szakasz az advent, az ünneplés pedig karácsonytól a vízkereszt utáni vasárnapig tart (ez a karácsonyi idő). A második részt évközi időnek hívjuk (a karácsony utántól a nagyböjt kezdetéig, ami gyakorlatilag a farsangi időszak). A harmadik rész a húsvéti ünnepkör, melyben a bevezető időszak a nagyböjt, az ünneplés ideje pedig húsvéttól pünkösdig tart. A negyedik rész újra évközi idő, mely a következő liturgikus esztendő kezdetéig, az új adventig tart. Az év során még számtalan kisebb nagyobb ünnep gazdagít bennünket. Az ünnepi alkalom határozza meg, hogy a pap milyen színű liturgikus ruhát használ.

Az egyház szent könyve a Biblia. A Biblia szó jelentése „könyvek”. Ez a mű Isten műve, Isten üzentének gyűjteménye. A szövegek lejegyzői emberek voltak, akik a sugalmazás isteni tevékenységén keresztül írták meg az általuk fontosnak érzett gondolatokat. Ők maguk nem tudták, hogy Isten munkálkodik bennünk, de később a hittudósok ráébredtek a szövegek közötti harmóniára, amelyből kivilágosodott azon könyvek gyűjteménye, amit ma Bibliának nevezünk.

A Biblia két fő része az Ószövetség és az Újszövetség. Az Ószövetségi Szentírás a Jézus előtti kor üzenetét tartalmazza, mely felkészít a Megváltó érkezésére. Az Újszövetségi Szentírásban pedig Jézus élete és tanítása (Ez a 4 evangélium), valamint az egyház kezdeti élete (Apostolok cselekedete és 21 levél), illetve a Jelenések könyve, mint a végső időkről szóló prófétai üzenet található. Összesen 72 könyv található a teljes katolikus Bibliában, ebből 45 az ószövetségi és 27 az újszövetségi. A számot könnyű megjegyezni, mert a 72 és a 27 épp fordítottjai egymásnak. A különbségük meg ugye 45.

Az ószövetségi szentírást a zsidók is szent könyvüknek tisztelik. A keresztények számára a legfontosabb írások a négy evangélium: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma.

Az egyházi életnek ismerjük egy 5 pontból álló parancsolatát. Gyakorlatilag az ötödik pontban lévőről még nem volt szó az eddigiek során, a többi már ismert.

Az Anyaszentegyház 5 parancsa:

1. Vasárnap és parancsolt ünnepeken vegyél részt a szentmisén és tartózkodj a munkától és az olyan tevékenységektől, amelyek akadályozhatják e napok megszentelését;

2. bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg;

3. az Eucharisztiát legalább húsvétkor vedd magadhoz;

4. az Egyház által meghatározott napokon tartózkodj a húseledeltől és tartsd meg a böjtöt;

5. lehetőségeid szerint segítsd az Egyházat anyagi szükségleteiben.

Az anyagiak tekintetében jó, ha tudod, hogy az egyház tevékenységét jórészt a hívek által felajánlott adományok fedezik. Minden perselybe dobott pénz az egyház javai közé kerül, amelyről kimutatás és elszámolás készül. Ezen felül a keresettel rendelkezők egyházfenntartói hozzájárulást kötelesek fizetni, hacsak nem olyan a szociális helyzetük, hogy ők maguk igényelnek különleges segítséget az egyháztól.

Magyarországon a javasolt egyházfenntartói hozzájárulás az éves jövedelem 1 %-a. (Több kisebb egyházban ez 10 %, minthogy régen valóban tizedet kellett fizetni az egyháznak.) A valóságban ennél kevesebb az elvárt adomány. Az „elvárt adomány” kimondására azért van szükség, hogy az emberek lássák, valójában mekkora az az összeg, amely a helyi egyházközség működéséhez szükséges volna. Az általam vezetett településeken az éves elvárt adomány 15.000 Ft egy jövedelemmel rendelkező emberre (a gyerekek, betegek sosem fizettek ilyen adományt). Amennyiben valakinek a havi jövedelme, nyugdíja nem éri el a 100.000 Ft-ot, ott csökkentett ez az összeg évi 10.000 Ft-ra. Ha valami oknál fogva a jövedelem 65.000 Ft-nál kevesebb havonta, akkor ott egyáltalán nem kérünk egyházfenntartói összeget, mert ott valószínűleg komoly nehézséget jelent a megélhetés, ezért adott esetben inkább az egyház segíti a családot.

Az egyház a társadalom javára fenntartott intézményei fenntartására az Államtól támogatást kap. Ilyenek többek között az iskolák, az egyházi kórházak, idősotthonok, kulturális intézmények, könyvtárak, múzeumok.

Minden magyar állampolgár rendelkezhet személyi jövedelemadója egy-egy százalékáról, amit az állam az állampolgár rendelkezései szerint átutal a megjelölt célra. Így minden állampolgár rendelkezhet az egyik 1 %-ról egy egyház, egy másik egy százalékról pedig egy alapítvány javára. Az egyház számára felajánlott összegeket a Magyar Állam kiegészíti, ezzel segíti az egyházaknak a társadalom javára fordított tevékenységét.

Mint minden más civil szervezet számára, az egyháznak is van még lehetősége pályázatokra és egyéb támogatásokra.

Minden bevételre azért van szükség, hogy az egyház el tudja látni a feladatát: hirdetni tudja Jézus örömhírét, fent tudja tartani a templomait és az intézményeit, ott tudjon állni az elesettek mellett, őrizni és gyarapítani tudja azt kulturális örökséget, amellyel az emberi társadalom javára rendelkezik.

Mindannyian részei vagyunk az egyháznak. Ezért mindannyiunknak van feladata abban, hogy azt a szeretetet vigyük az emberek közé, amivel Jézus jött mihozzánk. Jézus célja, hogy az ember boldogabb legyen és hogy az örök üdvösségre jusson. A bérmálásban társául szegődünk, már nekünk is küldetésünk lesz az emberek boldogsága.

Kérlek, ismételd át az Egyházról írtakat ezzel a teszttel!