Gere Dávid Márk

Üdvözlöm honlapomon! Ez nem egy szuper honlap. Ez egy hírforrás tőlem. Csak egy egyszerű forrás...

A teremtés mibenléte

Kérlek, olvasd el a két teremtéstörténetet, majd az "A teremtés mibenléte" című szövegrészt, végül pedig a két űrlapos feladatsort tölts ki! Elsőre hosszúnak tűnhet, de egy óra alatt körülbelül elvégezhető az egész. Ha kitöltöd a két feladatsort, akkor én látni fogom, hogy elkészültél, tehát nem kell visszajelezned. Jó olvasását, gondolkozást! (Mert ez a lényeg, hogy gondolkodj! :) 

Márk atya

Teremtéstörténetek:

Az első teremtéstörténet

A világ teremtése.

Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.

Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap. Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak.” Úgy is történt. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” Este lett és reggel: az ötödik nap. Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.

A második teremtéstörténet (ez egy másik, az elsőtől lényegesen különböző teremtéstörténet)

A második teremtéstörténet, a paradicsom.

Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

A teremtés mibenléte (gondolkodnivaló)

Minden emberi gondolkodás arra vezet, hogy a világ kialakulásában kellett, hogy legyen egy kezdő pont, amikor minden elindult. A természettudományok eljutnak ide, ám azt nem tudják megmagyarázni, hogy mivolt az oka ennek a kezdeti indulásnak. Talán nem is keresik erre a választ, mert akik a világ csodálatos, ám bonyolult rendjét látják, azok többsége számára teljesen egyértelmű, hogy minden csodálatos, amit látunk egy Értelmes Rendező elve szerint épül fel. Vagyis nem az a kérdés a tudósok többsége számára, hogy van-e, hanem az, hogy Ki, sőt inkább, hogy milyen ez az értelmes Rendező? Erről azonban már nem a természettudományok, hanem az Istenről szóló tudomány, a teológia beszél.

Éppen ezért a teremtéstörténetek célját nem abban kell keresnünk, hogy milyennek írják le a világ keletkezését, hanem azt, hogy milyennek írják le Azt, aki a világot teremtette? A közel  ezer éves teremtéstörténetek a Biblia első lapjain egyfajta válaszok voltak arra nézve, hogy hogyan lett a világ? De a szövegek természettudományos mondanivalója majdhogynem minimális a mostani tudásunkhoz képest. A történetek a keletkezésükkor tudott ismeretekkel dolgoznak, de egyáltalán nem követelik maguknak a természettudományos kizárólagosság jogát. Leegyszerűsítve: nem arról szeretnének beszélni, hogy mi történt, hanem arról, hogy amit tapasztalunk, a világ, az vajon Istennek milyen szándékából áll fenn. Ezt viszont a teremtéstörténetek világosan és tökéletesen képesek leírni számunkra.

A mai ember - telve rengeteg tudományos ismerettel- néha éppen azt rontja el, hogy a teremtéstörténetek természettudományos igazságát keresi ahelyett, hogy Isten működését fedezné fel a kezdetekben, az azóta tartó folyamatokban és a jelen életünkben is.

Isten akarata, hogy a világ keletkezzék. Ő a kiindulás. Szándéka nem más, mint hogy olyan teremtményei legyenek, akik között megnyilvánulhat a szeretete. Mi magunk is tudjuk, hogy a szeretet akkor az igazi, amikor valaki felé ki tudjuk azt nyilvánítani. Vagyis, amikor el tudjuk - úgymond önmagunkat- ajándékozni! Na ebből az érzelmi tapasztalatból érthetjük meg igazán Isten szándékát, amivel a világ(egyetem) kialakulását kezdeményezte. Akart embereket, akiket szerethet és akikkel szeretetkapcsolata lehet! És akkor az embereknek kell egy keretrendszer, amiben élhetnek: világegyetem, Föld, óceánok, tengerek, szárazföld, állatok, növények, az élet feltételrendszere, melyek közül kiemelkedő a Nap-Föld kapcsolata, a forgások rendezettsége (év és nap és hónap), de a + napos heti kódolásunk is a munka és a pihenés egyensúlyára. Egy csoda, ami körülvesz bennünket és ami az életterünk!

Egy percig sem szabad arra gondolni, hogy Isten ne ezt akarta volna, amikor akaratával elindította a világegyetem fejlődését, amelyről ma azt tartják a tudósok, hogy egy hatalmas robbanással kezdődött (Big Bang, Ősrobbanás) kb. , milliárd éve. Istennek az ősrobbanásban kinyilvánult akaratával jött létre az anyag és kezdődött meg az a fejlődés, amely évmilliárdok során készítette elő a terepet arra, hogy benne az ember kb. (csupán)  ezer éve megjelenjék. A mai (modernek számító ember) nyomai ennél is későbbiek, mindössze  ezer éves az első nyom Afrikában, amely igazolhatóan már a „mi generációnktól” származik. Hát nem csodálatos?! Mennyi ideig készült ez az élettér, amelyet ajándékba kaptunk, hogy benne az ember szeretve legyen és szerethessen! Istent és embertársait.

Vajon milyen választ adunk a Teremtőnek erre az ajándékára?

Pedig minden lépésünk, emberi tevékenységünk alapfeltétele az Istentől ajándékba adott világ! A saját testünk (és lelkünk), a szüleink, akiktől származunk, a másik ember, akit szeretünk, akihez közelebb akarunk kerülni, akivel nemesen versengünk, akitől tanulni tudunk vagy aki olyan, amilyenné nem akarunk válni, de a közlekedésünk, a kommunikációnk, a nyelvek, a közös munkavégzésünk, a természetben megtalálható anyagok és az ezen anyagokból előállítható mesterséges termékek, a mindezekből létrehozható technológiák, de az elbűvölő napfelkelte és naplemente, a csodás állat és növényvilág, a művészetek, a szerelem… Megannyi eszköz, hajtóerő, szépség, ami Egyvalakitől indul el, aki a mi Istenünk.

És jó élni? Jó ezekkel az eszközökkel rendelkezni? Jó benne eredményt felmutatni, szeretni, kifejezni és szeretve lenni?

Mi a válaszunk a Teremtőnek?

Hódolat, hála, szép élet és felelős gondolkodás a világról. Kérlek, jegyezd meg ezt a négy dolgot!

Feladatok

A feladatok segítenek elmélyíteni az eddig olvasottakat. Kérlek, hogy töltsd ki az űrlapokat!

1. feladat - pontozós teszt (kattints a szövegre)

2. feladat - Válasz a teremtésre

Köszönöm a figyelmedet és a munkádat!

Márk atya